Bezártságérzet, bezártságtól való félelem. Klausztro = Bezártság.
Talán az egyik legsúlyosabb fóbiának nevezhetnénk. A személy bármilyen szűk helyen rosszul érzi magát. Tünetek: Izzad, reszket, remeg az illető, valamint nagyon ki akar menni.
Vannak olyanok, akiknél viszonylag gyenge : csak a nagyon kicsi helyeken érzik magukat rosszul.
Vannak viszont súlyos esetek, akik már egy mosdóban is kényelmetlenül érzik magukat. (Közösségi helyeken, a kis, szűk vécékben, mobilvécékben, telefonfülkékben.)
A nagyon súlyos eseteknél a bezárt helyen az illetőnek rohama is lehet, ezt fóbiarohamnak / fóbiakitörésnek nevezzük.
Megjelenhet még barlangokban, autókban, repülőkön, zsúfolt helyeken, pincékben. A tömegfóbia is ehhez kapcsolódik.
Mindamellett a klausztrofóbiások általában nem maguktól a helyektől félnek, hanem inkább attól, mi történhetne velük, ha bezárják őket ezekre a helyekre. Ilyen esetben a beteg gyakran fulladástól kezd félni, mert úgy véli, egyszer csak elfogyhat a levegő ott, ahová őt bezárta valaki.
A klausztrofóbia kialakulása: Agyunk veszéllyel kapcsolja össze a kicsi, zárt helyeket. Ez gyakran múltbéli nyomasztó tapasztalatok hatására következik be (például ha a beteg csapdába esett valamikor egy sötét, szűkös helyen), akár kora gyermekkorban, akár későbbi életszakaszban.
Legyőzése nagyon nehéz, nem mindenkinek van akaratereje legyőzni. Ha egyre kisebb és kisebb helyeken időzik a beteg, lassan megszokja, de az ajtó legyen nyitva és legyen elég friss levegő. Kockázatos belevágni, főleg, mivel roham is jelentkezhet. (Fulladozással.)